Lehet, hogy...VÉGE???

~Kim~

Elkezdtem tárcsázni Boti számát. Kicsöngött. Egy csengés...Két csengés, és Boti beleszól:

-Haló? Kim?-kérdezte reménykedve.
-Szia Boti. Találkozhatnánk holnap suli után a titkos helyünkön?-kérdeztem kicsit félénken, de egyben magabiztosan is.
-Igen! Jó lenne téged látni! Úgy hiányzol!!!-mondta mire én csak felhúztam szemöldököm és csodálkoztam, hogy ezt mondta.
-Akkor ott, szia.-mondtam unottan és meg se várva köszönését, leraktam a telefont.

Alig bírok elaludni, úgy félek, hogy mi lesz velünk! Végül álomba aggódtam magam. Reggel gyorsan összekaptam magam és mentem is a suliba.

-Sziasztok!-köszöntöttem mindenkit, majd barátnőimhez siettem.
-Szia Kim!!!-öleltek át jó szorosan.
-Ma találkozunk Botival, hogy megbeszéljük a dolgokat...Ajj, még nem tudom pontosan mit mondok neki. Úgy izgulok.
-Nyugi! Minden rendben lesz!-ölelt magához Emma. Egyből visszaöleltem. Jó szorosan.
-Köszönöm!

A suli olyan hamar véget ért. Mentem a titkos helyre. Boti már ott volt és szokásához híven, most is cigizett. Néha én is rágyújtok, de csak ha ideges vagyok. Amúgy meg nem igazán.

-Szia.-köszöntöttem és egy puszit leheltem arcára. Direkt nem csókoltam meg.
-Szia!!!-ölelt magához, mintha ezer éve nem látott volna-úgy hiányoztál!-teljesen ledermettem, annyira jó érzés fogott el karjai között.Ölelkezve áltunk pár percig néma csöndben, de nem bírtam nem megszólalni.
-Beszélnünk kell-léptem ki ölelő karjai közül.
-Oké, cigit?-nyújtotta felém a cigit, mit elfogadtam-Az igazság az, fogalmam sincs, hogy mi rosszat csináltam.
-Nem tudod???-háborodtam föl-Nem tudod, te szemétláda! Pontosan tudod, hogy mit csináltál!!!!
-Figy...
-Nem, te figyelj! Mi az, hogy nem köszönsz amikor én neked igen? Hmm? És mi az, hogy megcsalsz?!
-Én nem csaltalak meg!-csattant fel-Mégis kivel csaltalak volna meg?
-Hát nem is tudom...mondjuk a suli egyik ribijével! Segítsek, hogy hívják?
-Igen kérlek segíts, mert fogalmam sincs kivel csaltalak meg!
-Rémlik az a név, hogy Tina?
-Tina??? Én rá úgy tekintek mint egy barátra, semmi több. Nekem te vagy a legfontosabb. Csak téged szeretlek.-leblokkoltam. Csak néztem Őt és meg se szólaltam. Közelebb jött hozzám. Már csak pár centi válsztotta el ajkainkat egymástól. És megcsókolt. De ez nem az átlagos csókunk volt. Ez egy érzelmekkel teli csók volt.
-Én is szeretlek-mondtam két csók között.
-Akkor lelépünk?-kérdezte kacsintgatva miután elváltak ajkaink egymástól.
-Boti!!! Te máris le akarsz fektetni?-kérdeztem nevetve.
-Kellessz! Most! Nem várhatunk tovább!-mondta, majd újra megcsókolt.
-Nem, ma biztos nem!!!-mondtam huncut vigyorral arcomon.
-Aaa, megőrítessz! : )
-Tudom!