2013. február 8., péntek

Hát itt tartunk...

~Kim~

Ez a hét elég unalmas volt. Dogák, tanulás, edzés, veszekedés...Hát igen, sikerült megint összevesznünk Botival. Már pár napja egymáshoz sem szólunk. (Ha nem haragudtok inkább nem fejteném ki vitánk okát.) Többször is már a sírás határán voltam, mert az én drágalátos barátom kiakasztott. Szerencsére a csajok nyugtatgatása használt. Elhatároztam még egyik nap, hogy kerülni fogom, de az a baj, hogy azóta csak többet látom, ami azért eléggé megnehezíti a dolgomat. Ma  suliban pont előttem ment a folyosón és egyszerűen nem tudtam máshova nézni, csak ODA (és itt most nem a férfiasságára gondolok hisz háttal állt nekem). És pontosan tudja, hogy az a gyengém...Biztos vagyok benne, hogy direkt csinálja ezt velem, de miért? Elég feltűnően bámultam, mert a csajok is szóltak, hogy ennyire ne bámuljam, és persze ezt olyan hangosan mondták, hogy Botiék is hallották és erre hátrafordultak. Boti ejtett felém egy lenéző(?) és egyben egy féloldalas mosolyt. Lesütöttem szemeimet, annyira zavarban voltam. Halál égő volt ez a kis jelenet!!!!!!!


Bocsi, hogy ilyen sokáig nem írtam, de elég elfoglalt voltam. És azért is bocsi, hogy csak ilyen kis rövidet írtam le, de tényleg uncsi volt ez a hét.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése