Semmi?!

Sziasztok, Kim vagyok! Képzeljétek, hogy ma a suliban áramszünet volt és úgy volt, hogy haza mehetünk, de nem mehettünk, mert közben visszajött. A rajz tanár közben hazaküldött pár gyereket és visszarendelte őket 10 órára, de nem jöttek vissza. Ez volt az egyik dolog amit mondani akartam. A másik pedig: ma a lányokkal a tűzlépcsőn mentünk fel az osztályunkhoz, de közben követni kezdett az egyik évfolyamtársam akivel jóban vagyok, de ez nem lényeg. Úgy hívják: Dani. Már a tűzlépcső tetején voltunk amikor észrevettem Botit. Éppen az egyik haverjával hülyéskedett. Közben odaértünk az osztályom elé, de én próbáltam visszalökdösni Danit. Egy ideig engedte, csakhogy amikor már nem, pont úgy állt meg, hogy Boti észrevett és abbahagyta a hülyéskedést és teljesen ledermedve bámult minket (Dani, Kim vagyis és én). Én gyorsan beszaladtam az osztályba és azon gondolkodtam, hogy most mivan. Semmit nem csinált csak bámult. Vagy lehet, hogy féltékeny? Lehet. Mondjuk azon jót röhögnék, mert ő soha nem volt valami féltékenykedős típusú gyerek. Ő tudja.